Mi sem tudjuk, mit teszünk 5 perc múlva! // Momentán blogolunk

Úgy jó játszani, ha van tétje!

Interjú Lackfi János költővel

2015. július 13. - improggers

A Momentán Társulat új előadásában, a Főhősben, egy-egy ismert arc életére improvizálnak a társulat tagjai. A Főhős mesél, a Momentán játszik, a közönség kérdez. Lackfi János július 30-án este 9-kor lép fel a Momentán udvarban. A vele készült interjút olvashatjátok. 

A kép forrása: lackfi-janos.hu

Mi jut eszedbe az improszínházról?
Zsírkirályság. A színház rizsporos-merev, öblögetős világát szeretjük olyannak, amilyen, de mekkora élmény, ha például szavazhatunk róla, ki legyen a gyilkos, ha a szereplők ötleteket, szavakat kérnek tőlünk, és beépítik azokat, ha felmegyünk a színpadra, és maflát csinálnak belőlünk vagy magukból... Hát ilyesmik!

Hány Momentán-előadáson voltál már?
Nem számoltam, de háromszor vagy négyszer léptünk fel közösen, egyik kötetemet is ti mutattátok be, eszelős sikerrel!

Életedben egy helyzet, amikor improvizáltál (kivágtad magad).
Egy? Száz! Folyamatosan improvizálok, mert gyorsabb a nyelvem az agyamnál, és mikor kimondok valamit, gyakran csak akkor kapok észbe, hogy hoppá, amikor nem, kellett volna, megint elsült az a rozsdás... Leendő feleségem polgárilag jólnevelt családjában, vasárnapi ebéden például eszembe jutott előadni azt a viccet, melyben az egyszeri ember úgy tanítja úszni a gyerekét, hogy vízbe dobja, majd kiabál neki: - Ússzál, b*meg! Ússzál, b*meg!... Na, b*meg!

Nem egy nagy vicc, viszont illedelmesen elmondhatatlan. Erre magam is rájöttem különben menet közben, úgyhogy a viccet elegánsan így zártam: Ússzál, hinnye! Ússzál, hinnye!... Na, hinnye! Ez így persze egyáltalán nem vicces, de sebaj. Sógorom röhögött egyedül fuldokolva, ő ugyanis ismerte az eredetit. Kivágni azért kivágtam magam!

Spontán vagy előre megtervezve élsz?
Életem minden pillanatát megtervezem, határidőnaplót vezetek és még egy határidőnaplót, amelybe beírom, hogy a határidőnapló hanyadik oldalát kell fellapozni. Nyakkendőt zoknihoz, dresszkódot előírás szerint, megválogatom a szavaimat, sose mondom egy interjúban értelmes dolgok helyett, hogy zsiráf-kamásli-pillecukor-nagymami-epehólyag-zsírkréta-krokodil-posztamens, mert az én fejemben nem összevisszaság kavarog, hanem ülnek szépen a gondolatok kézen fogva, mint az ovisok. Mit is kérdeztél? (Különben, sajnos, muszáj egy kis rendet tartani...)

Mi motivál a munkádban?
A pénz, a hírnév, a csajozás egyáltalán nem játszik, az emberiség sorsa, a világbéke, a tolerancia és szebbnél szebb érzések vezetik a tollamat. A rohadt életbe, végre egyszer ki mertem mondani! (Amúgy meg az, hogy abból élek, ami a hobbim, vesszőparipám, egyszemélyes dilikamrám: az irodalomból. De ezt ciki rögtön bevallani.)

Mikor érezted magad legkreatívabbnak életedben? És mikor legkevésbé?
Mondjuk ha sikerül megnevettetnem saját hat gyerekem valamelyikét, akiknek már a könyökükön jön ki minden jópofi poénom, az siker! Mert ismeretlenek előtt könnyű villogni! Újabban egyre lelkiismeretesebben adminisztrálok, de nagy összegben nem fogadnék rá, hogy ilyenkor a legsziporkázóbb az elmeélem!

Milyen közegben vagy a legkreatívabb?
Ahol van visszajelzés, ahol fogadják a szervákat, ott mindig megtáltosodom (lehet, meg is bokrosodom), legyen ez idősek, felnőtt közönség, egyetemisták vagy kisdiákok, időnként óvódások körében... Úgy jó játszani, ha van tétje, ha van licit, ha van összekacsintás!

Innováció vagy hagyomány?
Egyik a másik nélkül illúzió. Talpra madár, hív a határ. Hasadnak rendületlenül légy híve ó, magyar. Egy gondolat bánt engemet, lóverseny nélkül halni meg...

Mondj egy viccet!
Hogy csinálsz házilag polipropilént, az megvan? Valld be, többször akartál, de hiányzott a recept... Na, bátyád leszek, és elmondom: Végy egy kiló ropit, áztasd be, szűrd le a levét, és tegyél rá egy egész polipot. Meg is van: polip ropilén... Ugye, fáj? Te akartad!

Woody Allen vagy Ben Stiller?
Te jó ég, csakis Woody...
"Mostanában valahogy belassultam. Múltkor elütött egy autó, amit ketten toltak...
Mi bajuk az onániával? Az csak szex egy emberrel, akit szeretek...
Ez az aranyóra hatalmas érzelmi értékkel bír a szememben, nagyapám adta el nekem a halálos ágyán...
A feleségem olyan gyerekes, múltkor is bejött a fürdőszobába, és elsüllyesztette az összes papírhajómat...”

Hogyan próbálnád megértetni egy csapat majommal, hogy mi az improvizáció?
Hagynám, hadd majomkodjanak!

Kérdés vagy válasz?
Ez nem kérdés!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://momentantarsulat.blog.hu/api/trackback/id/tr297621550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.