Mi sem tudjuk, mit teszünk 5 perc múlva! // Momentán blogolunk

Nem törekszünk happy endre (Fiúk ketten interjú, vol.2.)

Beszélgetés Bódy Gergővel és Rada Bálinttal

2015. november 17. - improggers

Bódy Geri és Rada Bálint a Pride-os előbemutatót követően szeptemberben debütált a Fiúk ketten című improvizációs előadással. Az „eredeti” Ketten Nemes-Takách Katával és Molnár Leventével 2 évig volt a Momentán színpadán. Ebben egy szerelmespár (férfi és nő) egy órájának lehettünk részesei, a nézők ötletei alapján kialakult egy konfliktushelyzet, amiből kibontakozott a kapcsolat. Most ugyanez történik: 100% improvizáció kb. egy órában, a nézők ötletei alapján – csak itt a szerelmespár mindkét tagja férfi.

fiuk7.jpg

A színpadra már úgy mentek fel, hogy biztosak vagytok benne, hogy megcsináljátok és jó lesz?

GERI                      Neeeem.

BÁLINT                  Nekem általában halálfélelmem van.

GERI                      Amikor már fent vagyunk, akkor nincs gond.

BÁLINT                  Amíg fel nem megyünk, addig toporgunk és folyton figyeljük, hogy mennyi az idő, mikor kezdődik...

Az előadás elején, amikor kijöttök a színpadra, egy csomó dolgot elkezdtek pörgetni a fejetekben, hogy hogy lesz, mi lehet az adott szituációból, amit a közönség ad?

GERI+BÁLINT        Nem, semmit.

GERI                      Illetve én annyit azért végig szoktam gondolni, hogy mi lehet ezzel a probléma? A nézők eldöntik, hogy mi a szituáció és azt végig gondolom, hogy Bálintnak mi lehet ezzel a problémája, neki ez miért fájhat, ez őt hogy fogja érinteni.

A karakter már megvan a fejetekben az elején, hogy ő kicsoda, honnan jött, milyen személyiségtípus vagy ez a játék közben alakul?

GERI                      Közben alakul. Pingpongozunk az infókkal és építgetjük egymást. Ez fontos volt Kata és Levi tapasztalataiban, mondták, hogy építeni kell egymást, figyelni kell a másikra. Úgy lesz jó az este, ha folyamatosan építed a másik karakterét. Semmi nincs meg előre, teljesen riasztó, de tök izgalmas.

A testiséget hogyan kezelitek?

GERI                      Alapkoncepció volt, hogy legyen benne érintés, testi kontakt.  Részben azért is, mert a felkészülés során melegek azt mesélték, hogy mivel a mindennapjaikban nem nagyon tudják kimutatni az utcán, étteremben satöbbi, ezért ha hazaérnek, akkor sokkal intenzívebbek.

BÁLINT                  Egy véleményen voltunk, hogy ezt nem lehet kihagyni egy párkapcsolati darabból.

Volt már az előadáson olyan helyzet, amin nehezen lendültetek túl?

GERI                      Igen, egyszer olyan infókat kaptunk a nézőktől, amik kiütötték egymást. Bálint azt, hogy megkörnyékezte a főnöke, de ő visszautasította, én pedig azt, hogy szeretnék édes hármast.

BÁLINT                  A legszebb az volt, hogy én bedobtam, hogy a főnököm megkörnyékezett, mire a Geri reflexből felháborodott, hogy biztos megcsalom. Utána esett le neki, hogy az ő infója, hogy kellene egy harmadik. Nagyon fura, hogy kapunk valamit, amire lenne egy elvárt reakció az aznapi közönség részéről, de közben mégis beindul bennünk valami, ami nem az, reflexből más jön.

GERI                      Amikor kiderült, hogy a főnöke megkörnyékezte, de ő nemet mondott, akkor ott álltam… A semmiből csináltam féltékenységi drámát. Végül szegény Bálint tőlem tudta meg, hogy mégiscsak belement, megcsalt. Ezt hoztam be, mert nem tudtam, hogy mi fog itt történni, ha ő tényleg nemet mondott. Rémes volt…

BÁLINT                  Volt egy rémes 10 percünk. De pont az említett tétemelés nem feltétlenül arról szól, hogy azt kell játszanunk, amit kapunk a nézőktől. Ha azt kapjuk, hogy ez egy megcsalás, a végére kiderülhet, hogy más problémák állnak a háttérben.

A magánéleti konfliktusaitokban segít, hogy a darabban problémákat próbáltok megoldani?

GERI                      Nálam visszafele működik, nagyon gyalázatos módon, amióta próbálunk, elkezdtem figyelni a barátnőmmel a veszekedéseinket kívülről. hogy én hogy reagálok, ő hogy reagál…

BÁLINT                  Nálam ez kölcsönös. Otthonról is hozok és innen is viszek haza. Bizonyos dolgokra megtanultam nem felkapni a vizet. Azt is jobban mérlegelem, hogy mi az, amiért érdemes tenni, mi az, amiből valójában nem is lenne vita, csak mi generáljuk. Egy tanulságos eset volt, az egyik előadáson valamit félreértettem…

GERI                      Az történt, hogy Bálint megkérdezte, van-e valakim, amire én azt feleltem, hogy „bárcsak”. Ez volt a hiba, mert én azt gondoltam, bárcsak valaki más is érdekelne, nemcsak ő, lennék olyan faszagyerek, hogy ne legyek egyedül, amit ő úgy értett, hogy mással akarok lenni. És kaptam egy pofont.

BÁLINT                  Utána bárkit kérdeztem a közönségből, mindenki azt mondta, hogy a Gerinek volt igaza, én értettem félre. Ilyesmit lehet hazavinni: nem kell mindenre azonnal, csípőből tüzelni. Otthonról is hozunk szerintem nagyon sokat vitákból.

GERI                      Igen, a barátnőm például eljött a bemutatóra. Csókolóztunk a színpadon Bálinttal, simogattuk egymást, amire azt mondta, hogy nem érdekli. Az viszont zavarta, hogy a mi életünket látta kiterítve a színpadon. Annyira magamból építkezem, mivel nem vagyok színész, és erre ő nem adott felhatalmazást. Úgy durcáskodom, mint otthon, úgy ordítok, úgy hízelgek, úgy adok puszit és mondta, hogy ő ezt nem akarja látni, neki ez gyomorba vágó. Ki is ment az előadás alatt.

Szerinted ez máshogy működik, ha képzett színész vagy?

BÁLINT                  Szerintem maga az improvizáció, mint műfaj, nagyon kevés teret ad a klasszikusabb értelemben vett színészetnek. Mert nincs idő. Geri feltesz egy kérdést és nem lehet nem válaszolni, azonnal kell reagálni, nem tudom végiggondolni a lépéseket. Egy idő után meg azt mondja az ember, hogy igenis van csönd és igenis végiggondolom. És az szabadít fel, hogy én mint játszó végiggondolom, hogy erre most mit fogok mondani.

GERI                      Zsuzsinak ez is egy nagyon fontos tanácsa volt. Az elején folyamatosan szópárbajoztunk Bálinttal, amire azt mondta, hogy álljunk meg, maradjunk csöndben, higgyük el, hogy amit nem mondunk ki, az a néző fejében lejátszódik és nagyon hálás lesz érte. Hagyjuk a nézőnek is leülepedni, hadd pörgesse magában az alternatívákat. Egy normál veszekedésben sem szópárbaj van, hanem az egyik fél visszavonul, elkezd netezni, kimegy a konyhába, eszik valamit, visszajön és még robban egyet.

Olyan esetben, amikor vitáztok, megalázzátok, megbántjátok egymást a színpadon, el tudjátok engedni vagy a valós személyiségetek is sérül?

GERI                      Nem sérülök, le tudom választani magamról, de én azokon szoktam agyalni, hogy miért ilyeneket mondtam, mit kaptam vissza, mi történt velem, mit tanultam. Azért mégiscsak ember vagyok fent a színpadon és nemcsak színész.

BÁLINT                  Igen, én is végiggondolom utána, hogy miért esett rosszul az adott jelenetben az a mondat, miért volt egy fájó pont. Ez a része egy privát dolog saját magammal, mint valami pszichodráma.

Előadás után szoktatok ezekről beszélni egymással?

BÁLINT                  Amikor nagyon durván egymásnak esünk, akkor azért megbeszéljük, de csak az est tükrében. A többit, azt inkább magunkban, hazafelé.

GERI                      Egyébként az előadás vége ezért alakult úgy, hogy a nézők kérdéseket tehetnek fel a karaktereknek. A spanyoltanárom eljött a legeslegelső előadásra, és mondta, hogy nagyon tetszett neki, csak annyira megérintette, hogy egy gombóccal a gyomrában ment haza. És jó lett volna valami levezetés, feloldás vagy beszélgetés. Ezután előjöttem az ötlettel Bálintnak, hogy mi lenne, ha a végén kiülnénk, még szerepben, és a nézők azt kérdezhetnének tőlünk, amit csak szeretnének. Szerintem azért kell nagyon ez a lezárás, mert biztos vagyok benne, hogy minden előadáson kap két-három olyan mondatot minden néző, ami gyomron vágja. Ha utána ez nincs feloldva, és nem azzal távozom, hogy ki lett beszélve, az nem jó.

BÁLINT                  Meg ez egy kis közelítés is a néző felé. Ez azért egy nem annyira interaktív előadás, mint mondjuk akár a Mozaik, akár a RögvEst, vagy bármelyik Momentán-darab.

GERI                      És nagy változás Katáék Kettenjéhez képest, hogy mi nem törekszünk mindenképpen happy endre.

BÁLINT                  Ez is nézői visszajelzés volt nálunk, egy csúnya veszekedés utáni kibékülésre, hogy szét kellett volna mennünk, nem kellett volna együtt maradnunk a végén. Akkor rájöttünk arra, hogy néha az a happy end, hogy szakítanak.

A bejegyzés trackback címe:

http://momentantarsulat.blog.hu/api/trackback/id/tr638073370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.