Bódy Geri és Rada Bálint a Pride-os előbemutatót követően szeptemberben debütált a Fiúk ketten című improvizációs előadással. Az „eredeti” Ketten Nemes-Takách Katával és Molnár Leventével 2 évig volt a Momentán színpadán. Ebben egy szerelmespár (férfi és nő) egy órájának lehettünk részesei, a nézők ötletei alapján kialakult egy konfliktushelyzet, amiből kibontakozott a kapcsolat. Most ugyanez történik: 100% improvizáció kb. egy órában, a nézők ötletei alapján – csak itt a szerelmespár mindkét tagja férfi.
A színpadra már úgy mentek fel, hogy biztosak vagytok benne, hogy megcsináljátok és jó lesz?
GERI Neeeem.
BÁLINT Nekem általában halálfélelmem van.
GERI Amikor már fent vagyunk, akkor nincs gond.
BÁLINT Amíg fel nem megyünk, addig toporgunk és folyton figyeljük, hogy mennyi az idő, mikor kezdődik...
Az előadás elején, amikor kijöttök a színpadra, egy csomó dolgot elkezdtek pörgetni a fejetekben, hogy hogy lesz, mi lehet az adott szituációból, amit a közönség ad?
GERI+BÁLINT Nem, semmit.
GERI Illetve én annyit azért végig szoktam gondolni, hogy mi lehet ezzel a probléma? A nézők eldöntik, hogy mi a szituáció és azt végig gondolom, hogy Bálintnak mi lehet ezzel a problémája, neki ez miért fájhat, ez őt hogy fogja érinteni.
A karakter már megvan a fejetekben az elején, hogy ő kicsoda, honnan jött, milyen személyiségtípus vagy ez a játék közben alakul?
GERI Közben alakul. Pingpongozunk az infókkal és építgetjük egymást. Ez fontos volt Kata és Levi tapasztalataiban, mondták, hogy építeni kell egymást, figyelni kell a másikra. Úgy lesz jó az este, ha folyamatosan építed a másik karakterét. Semmi nincs meg előre, teljesen riasztó, de tök izgalmas.
A testiséget hogyan kezelitek?
GERI Alapkoncepció volt, hogy legyen benne érintés, testi kontakt. Részben azért is, mert a felkészülés során melegek azt mesélték, hogy mivel a mindennapjaikban nem nagyon tudják kimutatni az utcán, étteremben satöbbi, ezért ha hazaérnek, akkor sokkal intenzívebbek.
BÁLINT Egy véleményen voltunk, hogy ezt nem lehet kihagyni egy párkapcsolati darabból.
Volt már az előadáson olyan helyzet, amin nehezen lendültetek túl?
GERI Igen, egyszer olyan infókat kaptunk a nézőktől, amik kiütötték egymást. Bálint azt, hogy megkörnyékezte a főnöke, de ő visszautasította, én pedig azt, hogy szeretnék édes hármast.
BÁLINT A legszebb az volt, hogy én bedobtam, hogy a főnököm megkörnyékezett, mire a Geri reflexből felháborodott, hogy biztos megcsalom. Utána esett le neki, hogy az ő infója, hogy kellene egy harmadik. Nagyon fura, hogy kapunk valamit, amire lenne egy elvárt reakció az aznapi közönség részéről, de közben mégis beindul bennünk valami, ami nem az, reflexből más jön.
GERI Amikor kiderült, hogy a főnöke megkörnyékezte, de ő nemet mondott, akkor ott álltam… A semmiből csináltam féltékenységi drámát. Végül szegény Bálint tőlem tudta meg, hogy mégiscsak belement, megcsalt. Ezt hoztam be, mert nem tudtam, hogy mi fog itt történni, ha ő tényleg nemet mondott. Rémes volt…
BÁLINT Volt egy rémes 10 percünk. De pont az említett tétemelés nem feltétlenül arról szól, hogy azt kell játszanunk, amit kapunk a nézőktől. Ha azt kapjuk, hogy ez egy megcsalás, a végére kiderülhet, hogy más problémák állnak a háttérben.
A magánéleti konfliktusaitokban segít, hogy a darabban problémákat próbáltok megoldani?
GERI Nálam visszafele működik, nagyon gyalázatos módon, amióta próbálunk, elkezdtem figyelni a barátnőmmel a veszekedéseinket kívülről. hogy én hogy reagálok, ő hogy reagál…
BÁLINT Nálam ez kölcsönös. Otthonról is hozok és innen is viszek haza. Bizonyos dolgokra megtanultam nem felkapni a vizet. Azt is jobban mérlegelem, hogy mi az, amiért érdemes tenni, mi az, amiből valójában nem is lenne vita, csak mi generáljuk. Egy tanulságos eset volt, az egyik előadáson valamit félreértettem…
GERI Az történt, hogy Bálint megkérdezte, van-e valakim, amire én azt feleltem, hogy „bárcsak”. Ez volt a hiba, mert én azt gondoltam, bárcsak valaki más is érdekelne, nemcsak ő, lennék olyan faszagyerek, hogy ne legyek egyedül, amit ő úgy értett, hogy mással akarok lenni. És kaptam egy pofont.
BÁLINT Utána bárkit kérdeztem a közönségből, mindenki azt mondta, hogy a Gerinek volt igaza, én értettem félre. Ilyesmit lehet hazavinni: nem kell mindenre azonnal, csípőből tüzelni. Otthonról is hozunk szerintem nagyon sokat vitákból.
GERI Igen, a barátnőm például eljött a bemutatóra. Csókolóztunk a színpadon Bálinttal, simogattuk egymást, amire azt mondta, hogy nem érdekli. Az viszont zavarta, hogy a mi életünket látta kiterítve a színpadon. Annyira magamból építkezem, mivel nem vagyok színész, és erre ő nem adott felhatalmazást. Úgy durcáskodom, mint otthon, úgy ordítok, úgy hízelgek, úgy adok puszit és mondta, hogy ő ezt nem akarja látni, neki ez gyomorba vágó. Ki is ment az előadás alatt.
Szerinted ez máshogy működik, ha képzett színész vagy?
BÁLINT Szerintem maga az improvizáció, mint műfaj, nagyon kevés teret ad a klasszikusabb értelemben vett színészetnek. Mert nincs idő. Geri feltesz egy kérdést és nem lehet nem válaszolni, azonnal kell reagálni, nem tudom végiggondolni a lépéseket. Egy idő után meg azt mondja az ember, hogy igenis van csönd és igenis végiggondolom. És az szabadít fel, hogy én mint játszó végiggondolom, hogy erre most mit fogok mondani.
GERI Zsuzsinak ez is egy nagyon fontos tanácsa volt. Az elején folyamatosan szópárbajoztunk Bálinttal, amire azt mondta, hogy álljunk meg, maradjunk csöndben, higgyük el, hogy amit nem mondunk ki, az a néző fejében lejátszódik és nagyon hálás lesz érte. Hagyjuk a nézőnek is leülepedni, hadd pörgesse magában az alternatívákat. Egy normál veszekedésben sem szópárbaj van, hanem az egyik fél visszavonul, elkezd netezni, kimegy a konyhába, eszik valamit, visszajön és még robban egyet.
Olyan esetben, amikor vitáztok, megalázzátok, megbántjátok egymást a színpadon, el tudjátok engedni vagy a valós személyiségetek is sérül?
GERI Nem sérülök, le tudom választani magamról, de én azokon szoktam agyalni, hogy miért ilyeneket mondtam, mit kaptam vissza, mi történt velem, mit tanultam. Azért mégiscsak ember vagyok fent a színpadon és nemcsak színész.
BÁLINT Igen, én is végiggondolom utána, hogy miért esett rosszul az adott jelenetben az a mondat, miért volt egy fájó pont. Ez a része egy privát dolog saját magammal, mint valami pszichodráma.
Előadás után szoktatok ezekről beszélni egymással?
BÁLINT Amikor nagyon durván egymásnak esünk, akkor azért megbeszéljük, de csak az est tükrében. A többit, azt inkább magunkban, hazafelé.
GERI Egyébként az előadás vége ezért alakult úgy, hogy a nézők kérdéseket tehetnek fel a karaktereknek. A spanyoltanárom eljött a legeslegelső előadásra, és mondta, hogy nagyon tetszett neki, csak annyira megérintette, hogy egy gombóccal a gyomrában ment haza. És jó lett volna valami levezetés, feloldás vagy beszélgetés. Ezután előjöttem az ötlettel Bálintnak, hogy mi lenne, ha a végén kiülnénk, még szerepben, és a nézők azt kérdezhetnének tőlünk, amit csak szeretnének. Szerintem azért kell nagyon ez a lezárás, mert biztos vagyok benne, hogy minden előadáson kap két-három olyan mondatot minden néző, ami gyomron vágja. Ha utána ez nincs feloldva, és nem azzal távozom, hogy ki lett beszélve, az nem jó.
BÁLINT Meg ez egy kis közelítés is a néző felé. Ez azért egy nem annyira interaktív előadás, mint mondjuk akár a Mozaik, akár a RögvEst, vagy bármelyik Momentán-darab.
GERI És nagy változás Katáék Kettenjéhez képest, hogy mi nem törekszünk mindenképpen happy endre.
BÁLINT Ez is nézői visszajelzés volt nálunk, egy csúnya veszekedés utáni kibékülésre, hogy szét kellett volna mennünk, nem kellett volna együtt maradnunk a végén. Akkor rájöttünk arra, hogy néha az a happy end, hogy szakítanak.
